FANNI
(Szilágyi Fanni)
Én egy rejtőzködő, titkolózó ember vagyok. Csak a nagyon szűk környezetemben érzem magam biztonságban, és amint kitágul ez a kör, úgy érzem, hogy sérülékeny és sebezhető vagyok. Épp ez volt a legfélelmetesebb, amikor bemutattuk életem első nagyjátékfilmjét, a Veszélyes lehet a fagyi-t, hogy nyilvánosságot kap egy jó nagy adag belőlem.
Lányi Zsófival (a forgatókönyvíró) a kettőnk intim érzéseit és félelmeit fogalmaztuk bele ebbe a történetbe. A kezdeti aggodalmakat, hogy vajon szeretni fogják e a filmet, elég hamar feladtuk és úgy döntöttük, hogy az elvárás csakis az lehet, hogy mi szeressük az egészet úgy, ahogy van. Ekkor megszűnt egy nagy adag szorongás.
Aztán jött a film technikai bátorsága. A film főszereplői egy ikerpár. Eleinte egymásra nagyon hasonlító színésznőket kerestem, aztán rájöttem, hogy inkább egy emberből főzök. Nehezebb lenne két színésznőben megkeresni az ikerséget, mint egy színésznőnél megtalálni a két karakter különbözőségét. Ez a döntés rengeteg kockázattal járt. Első filmesként belevágtam egy olyan technikai manőverbe, amit ugyan szakértők segítségével tanulmányoztunk, de még sohasem csináltuk.
Bátornak érzem az ikrek képzeletbeli összefonódását, ahol a valóságtól elrugaszkodott, szürreális dolgok történnek, mint amikor megjelenik egy fa, ami felemeli és körbenövi az ikreket, indákkal és virágokkal. Tudtam, hogy ez a jelenet egészen biztosan meg fogja osztani a nézőinket. Vagy mennek vele, vagy giccsesnek találják majd. Ezt a rizikófaktort örömmel kalkuláltam bele, én imádom a giccset.
Az, hogy ezt az álomképet megvalósítottuk, igazán bátorrá tett. Végig bennünk volt, hogy nem vagyunk normálisak. Nem elég hogy ez az első filmünk, ami által hatalmas a nyomás rajtunk, de még megspékeljük ilyen technikai vakrepülésekkel is.
A bemutató előestéjén alig aludtam. Egész éjjel arról győzködtem magam, hogy most már úgyis mindegy, a filmen már nem fogok tudni változtatni, kész van.
Azon gondolkoztam, hogy be merjek-e ülni. Eldöntöttem, hogy nem megyek be. Aztán beültem mégis és végignéztem 400 ember társaságában. Nagyon intenzív élmény volt megnézni ezt a filmet, amiért éveket dolgoztunk és amit ezerszer láttam, a nézők azonban első alkalommal. Tudtam a szöveget kívülről és már nem volt viszonyítási alapom, már nem tudtam kritikus lenni. Pörögtek a képek és az agyam már nem a filmet látta, akár be is csukhattam volna a szemem. Egy önálló entitás lett, akinek szorítottam a képzeletbeli kezét, de a végefőcím alatt kénytelen voltam elengedni.
Bátorításként és támaszként, végig ott volt a testvérem, a film operatőre, Szilágyi Gábor, akivel forgatás közben jöttünk rá, hogy ugyancsak őrült nagy vállalás volt életünk első nagyjátékfilmjének forgatására beráncigálni a mi testvéri kapcsolatunkat. A forgatás egy kiképzőtábor. Minden nap küzdesz és fáradsz, tele van sikerélménnyel de kikezdi az ember határait. Egy lelki hullámvasút volt és mivel mi nagyon szorosan kötődünk egymáshoz, minden érzés felnagyul. A Jó és a rossz dolgokat is sokszorosan éltük meg.
Nehéz és csodás volt egyszerre.
A filmbemutatón készült képeken látszik, hogy valahogy nem sikerült a testemben maradni aznap. Nehéz volt ez a sok figyelem, ami hirtelen rám zúdult. Visszanézve az összes fotót, a testvéremmel készült közös képünkön meghatódtam. Abban a pillanatban sikerült egyedül önmagam maradni. Amikor megláttam ezt a fotót, azt éreztem, hogy a legjobb döntés volt a részemről az, hogy együtt csináltuk meg az első filmünket.
GR
Könyv: Mán- Várhegyi Réka: Vázlat valami máshoz
Zene: The HU- Wolf Totem
Film: Szilágyi Fanni – Veszélyes lehet a fagyi
Kiemelt kép: Ronai Domonkos
