VERA
(Pistyur Veronika)
A legnagyobb kudarcnak azt élem meg, amikor rájövök, hogy rosszul választottam magam mellé (alkotó)társakat. Persze az is lehet, hogy ilyenkor a saját gyengeségeim túl erősen dominálnak, és nem tudok elég érzékeny lenni a másik félre… Nekem is van egy csomagom tele problémákkal és megoldatlan ügyekkel, és ehhez jön hozzá a másik fél csomagja, és van, hogy egy darabig ezek a csomagok segítik egymást, aztán egy ponton mégis egymásnak feszülnek.
Egy ilyen helyzetben hiába haragszom a másikra, a végén rájövök, hogy valami mégiscsak engem triggerel, valamit nem oldottam még meg magamban, és ez nehezít el egy helyzetet. Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy ha utánajárok a probléma okának, akkor ebből a helyzetből nem kudarc lesz, hanem tanulási folyamat. Mindig kiderül még mennyi mindent kell megértenem saját magammal kapcsolatban. És persze az is egyértelmű, hogy nem szól mindig minden kudarc csak rólam, de az is biztos, hogy először magamban keresgélek.
Sokszor működöm érzelmi alapon szakmai helyzetekben is, és ezt évekig próbáltam elnyomni.
– Ez nem professzionális működés!”
Most is volt egy hasonló helyzetem: egy fontos nemzetközi szereplővel tárgyaltam, akit évek óta meg akartam ismerni. Végre, egy kisebb csoda folytán megvalósult a találkozó. Kérdezett valamit, és én annyira belelovaltam magamat a válaszba, hogy a megbeszélés huszadik percében elsírtam magam.
Láttam magamat kívülről:
– Ez most tényleg megtörténik!? NONSZENSZ!!! Itt ülök ezzel az emberrel, akivel évek óta szeretnék találkozni, és bőgök!? Ez most komoly?
Én ezt sajnos tényleg megcsinálom minden további nélkül, akár egy tárgyalóteremben vagy igazgatósági szobában is, és azért ez már nem tartozik az általánosan elfogadott helyzetek közé…
Bátorság volt szembenézni ezzel az emóciókkal teli szakmai hozzáállással, de most már azt is gondolom, hogy ez a hátrány az egyik előnyöm is: van bennem érzékenység és hihetetlenül tudok lelkesedni dolgokért, ez pedig rengeteg energiát szabadít fel a munkámba.
Utólag aztán kiderült, hogy ha én neki lenyomok ott egy professzionális speech-et, akkor az annak az illetőnek a századik ugyanolyan megbeszélése lett volna a héten, így meg emlékezetes maradt, mert ebben a helyzetben nem két vezető ült egymással szemben, hanem két ember.
Zene: Lizzo – I Love You Bitch
Könyv: Rutger Bregman – Utópia realistáknak
Filmsorozat: Babylon Berlin – Charlotte Ritter karaktere
MP
EDISONPLATFORM
Azt hiszem, a bátorság nem egy készség, vagy tudás, én inkább következménynek mondanám. A bátorság mindannak a következménye, ami megerősít abban, hogy ha szükséges, akkor ki merj állni magadért, és merd elhinni, hogy képes lehetsz befolyásolni a saját életed alakulását.
A Bridge Budapest Edisonplatformja főleg a szülőket segíti abban, hogy értsék, milyen kompetenciákra, és tudásra van szüksége a gyerekeknek ahhoz, hogy a bizonytalan és kiszámíthatatlan XXI. században boldogulni tudjanak.
Ahhoz, hogy felnőttként úgy érezd, képes vagy a saját kezedbe venni a dolgokat, meg kell tanulni együttműködésben létezni és kommunikálni a körülötted lévőkkel, nyitottnak lenni a kreativitásra és a kritikusan gondolkodni. Mindezekkel együtt jöhet létre az az önbizalom, ami tudásra és teljesítményre épülve a bátorság gesztusához vezethet.
Azt a biztonságot érdemes megadni a gyerekeknek, hogy szabad próbálkozni! Nem kell, hogy minden sikerüljön, mert nem is sikerülhet mindig minden. Ha van mögötted egy támasz vagy ha tetszik, háló, akkor ezt talán el is hiszed. Ez a támogatás adhat okot bátorságra, vagy inkább kísérletezésre, és arra is, hogy ne félj megtenni valamit saját magadért és akár merj kiállni másokért is.
MP
