“A csoda csakis azé, aki hisz benne.”

 

LEVÉL EGY NÉZŐNKTŐL

Október végén láttam a Mindennapi bátorságunk című előadást a férjemmel, mellyel kapcsolatban nagyon sokféle érzés és gondolat fogalmazódott meg bennem. 

Hosszas filozofálás után arra jutottam, hogy mindezek közül a legerősebben a hála. Ekkor éppen 5 hónapos terhes voltam, és a színpadon is szóba került többféle perspektívából a gyermekvállalás témaköre, ami nagyon megérintett. 

Idén nyáron töltöttem be a 35. életévemet, ezért nagyon is aktuálisnak éreztem a családalapítást, ám ezután az előadás után rádöbbentem, hogy nem csak hálás, de mérhetetlenül szerencsés is vagyok. Nem csak azért, mert sikerült teherbe esnem, hanem mert attól a férfitól, akibe őszintén szerelmes vagyok. Arról nem is beszélve, hogy bátran ki tudom jelenteni, az érzéseim viszonzottak, aminél többre nincs is szükség. 😊 

Na de, hogy miért is vagyok hálás: 2011-ben volt egy autóbalesetem, amit csoda volt, hogy túléltem. A balesetben szó szerint kettétört a koponyám. A sokat szidott magyar egészségügyben volt olyan szerencsém a szerencsétlenségben, hogy az ország egyik legjobb agysebésze, aki havonta csak egyszer fordult meg a kórházban, éppen aznap ügyelt. 

A CT-n derült ki, hogy a koponyám jobb oldalán keletkezett egy vérömleny, ami azonnali beavatkozást igényelt. „Normál” esetben ezután betolják az embert az intenzív osztályra lábadozni, de az ’én agysebészem’ kért egy kontroll CT-t, amit amúgy 99%-ban nem szoktak (elvégre elég költséges vizsgálat), és az kimutatta, hogy ugyanez a helyzet a koponyám bal oldalán is. Sürgősen visszatoltak a műtőbe, hogy onnan is eltávolítsák a vérömlenyt. 

Fél nap múlva tértem magamhoz. A testem majd minden nyílásából, valamint halántékomból és a jobb karomból is kiindult egy-egy cső, és úgy éreztem, mintha a fejem szétrobbant volna. Akárcsak a Kill Billben, az első dolgom volt leellenőrizni, hogy mozognak-e a lábujjaim? Mozogtak. Gondoltam, akkor már túl nagy baj nem lehet. 

Nem sokkal ezután megérkezett a családom, akiknek nagy kő gördült le a szívükről, amiért életben találtak. 😊 Az egyik orvosnak feltettem a kérdést, hogy tulajdonképpen minek köszönhettem az életemet, mire azt válaszolta, hogy a doktor úrnak jött egy „isteni sugallat” az első beavatkozást követően. Megmosolyogtatott a magyarázat, mert pár évvel a balesetem előtt veszítettem el az édesanyámat, így számomra egyértelmű volt, hogy Ő súgott az orvosnak: 

  • Nincs még itt az ideje!

Ez volt a második csoda, aminek köszönhetően kaptam még egy esélyt egy hosszabb földi létre. 

Azóta is második szülinapomnak tartom a január 15.-ét, ami azért is „vicces”, mert 10 évvel és 1 nappal később házasodtunk össze a szerelmemmel, akivel izgatottan várjuk a kisfiúnk érkezését, amit pedig a legnagyobb csodának tartok. 😊 Az anyai nagymamámtól hallott gondolattal zárnám a történetem: „Jó dolgok azokkal történnek, akik hisznek, még jobb dolgok azokkal történnek, akik türelmesek, és a legjobb dolgok azokkal történnek, akik sosem adják fel, mert a csoda csakis azé, aki hisz benne.” 

GR 

Köszönjük a csodálatos történetet!

Jegyek a következő Mindennapi bátorságunk előadásra (november 26, Eötvös 10.) ITT.

Trailer:

 

Támogatom a Bátorságok Könyvét

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel. Elsőként értesülnek minden új programról.

Legfrisebb történetek
Kampányok

Hungarian Hub

Art Is Business

Eszkuláp

Oszd meg, ha tetszett

Share on facebook

Támogass Minket

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

 

  • Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.
  • Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel.
  • Elsőként értesülnek minden új programról.
Kampányok

Art Is Business

Hungarian Hub

Eszkuláp