KINGA
(Göncz Kinga)
Van egy szakállas vicc, ami eléggé kötődik a bátorsághoz:
Két magyar beszélget:
-Disszidáltam, és egy másik országban élek, kalandvágyból elindultam világgá!
-Óh! Én kalandvágyból itthon maradtam!
Azt hiszem ebben a régióban mindig szükség volt bátorságra, akár maradt az ember, akár nem. Hogy melyik volt a könnyebb?
Egyik se volt könnyebb.
Pszichoterapeuta és pszichiáter vagyok, jelenleg Bécsben van egy magánrendelésem, és ott nagyon sok olyan emberrel találkozom, akik az utóbbi évtizedben indultak el otthonról, és költöztek ki külföldre.
A rendszerváltás óta annyiban más a helyzet, hogy a kiköltözésnek nem kell életre szóló döntésnek lennie. Interneten lehet tartani a kapcsolatot az otthoniakkal, és haza lehet látogatni, sőt, vissza is lehet költözni bármikor, és hát régen erre nem volt lehetőség. Mindenesetre most is – csak úgy mint régen -, amikor valaki elhagyja az országhatárt, kilép a komfortzónájából, és a saját határait is átlépi. Egy másik országban valami teljesen újat kezd el, és fel kell adnia azt az életformát, amit gyerekkora óta ismer. Külföldön jó eséllyel talál majd egy új partnert, aki lehet, hogy nem magyar, és habár képesek lesznek megteremteni egy közös otthont, de mindig lesznek kettejük között kulturális és szokásbeli különbségek.
Konkrétan emlékszem, amikor gyerek voltam, és ott állt a házunk előtt a teherautó, és arra várt, hogy beszálljon a családunk. A szüleimnek pillanatok alatt kellett eldöntenie, hogy menjünk vagy maradjunk. Ennyi idő alatt nincs lehetőség mérlegelni a kockázatokat és előnyöket… Végül nem szálltunk fel a teherautóra.
Azt gondolom, hogy édesapám, Göncz Árpád “Mérleg” című drámája ennek az életre szóló döntésnek egy későbbi feldolgozása. Egy fura újragondolása annak, hogy mit is kell feladni akkor, ha valaki elmegy, és mi a veszteség, és nyereség része a maradásnak?
Mindegyiknek van ára.
Ott van a nő, akiről kiderül, hogy Amerikában él. Nagyon konszolidált, biztonságos az élete, de van egy rétege a múltjának, amit se a férjével, se a gyerekével nem tud megosztani, mert ők, akik egy másik kultúrából jönnek, ezt egyszerűen nem értik, mert nem élték át.
És ott van az ellenpólus, a férfi, aki nem tudott elmenni, mert kötött a hazájához, a közösségéhez, és a földhöz. Ő továbbviszi a családi értékeket, hagyományokat, de ez azzal is jár, hogy kevesebb lehetőséget kap a kiteljesedésre, mert nagyon szűk keretek között kell megtalálnia azokat a lehetőségeket, amelyek megfelelnek az értékrendjének, hisz csak így tudja megőriznie a saját méltóságát és a szabadságát.
Bárhogy is döntünk, meg kell tanulni szembenézni a választásaink súlyával, elfogadni a következményeket, és kihozni a helyzetből maximumot. A “Mérleg” című dráma nem mondja meg, hogy melyik a jobb élet, a nagyobb áldozat, vagy nagyobb bátorság, hanem megpróbálja megmutatni nekünk, hogy hová vezetett az a döntés, ahol ennek a két embernek az útja szétvált.
Ez a mostani előadás abból a szempontból is nagyon jó, hogy érezhető rajta, hogy a színészek és a rendező is nagyon sok rétegét megértették a drámának, érdekesen, izgalmasan járták körbe a menni vagy maradni kérdés dilemmáját. Biztos vagyok benne, hogy édesapám számára a legörömtelibb megemlékezés születésének századik évfordulóján az, hogy újra bemutatták a színdarabját.
MP
Zene: Bartók Béla
Könyv: Oravecz Imre
Film: Tóth Barnabás – Akik maradtak
Kicsoda Göncz Kinga?
Göncz Kingával, egykori külügyminiszterrel, és volt európai parlamenti képviselővel beszélgettünk, miután megnéztük édesapja, Göncz Árpád, egykori köztársasági elnök “Mérleg” című drámájának bemutatóját. Magyarország első köztársasági elnöke éppen 100 éve született, és beiktatásának évfordulóján, augusztus 3-án, tartották az előadás bemutatóját a XV. kerületi Csokonai Művelődési és Rendezvény Házban. A darabot a Bátorságok Könyve háttérszervezete, a Terminal Workhouse művészeti csoport készítette Kerkay Rita rendezésében. Az előadás szereplői Varga Mária és Zsótér Sándor.
