MARI
(Varga Mária)
Én egy hajdúböszörményi lány vagyok, a családommal a város szélén laktunk. Az álmaim merészebbek voltak másokénál, égett bennem a vágy, hogy színész legyek. Amikor felvettek a főiskolára, meg akartam mutatni azt, amit otthonról hoztam.
Elég hamar kiderült, hogy annak idején a Színművészeti és a hajdúböszörményi Székely utca közt ezerszer nagyobb volt a különbség, mint azt a mai világban elképzelni lehetne. A XXI. században már minden elérhető, mindenkinek van kütyüje, azon könnyen tudomást lehet szerezni a dolgokról, de az akkor még nem volt. Akkor csak magadra támaszkodhattál. Nekem nem volt viszonyítási alapom, csak az a piciny élettapasztalat, amit otthonról hoztam.
A szüleim egész életükben dolgoztak, nagyon keményen. Egy szegény, paraszt család volt a mienk, a művészethez igazából nem volt köze senkinek.
Nem, ez így nem igaz!
Én mindig azt éreztem, hogy édesapám annyira szeretettel volt a világ felé, hogy én azt művészetként fogtam fel. Ami van bennem bátorság az életben, azt tőle és édesanyámtól kaptam. A színészeten keresztül nekik szerettem volna adni valamit.
Minden szerep kihívás, és minden szerep bátorságot követel. Ahhoz, hogy a színpadon egy emberi sors követhető legyen, nekem olyan módon kell átadnom magam, hogy a néző belefeledkezzen a történetbe, és megszeresse azt a nőt, akit játszom, vagy csak csodálkozzon rá a gondolkodásmódjára, lássa meg a tettei igazságát, és higgye el, hogy ilyen is van.
Ma már tudom, hogy a bátorság hosszú távon nagyon nehéz dolog. Az embert sok kihívás, tapasztalat, veszteség éri az élete folyamán, és mások mindig megszabják, hogy mit szabad, mit nem szabad, mitől kell félni és mitől nem, aztán jönnek az egyre erősebb kötelékek, és kötelezettségek, és a gyerekként megkapott bátorságra hatalmas súlyok nehezednek. Egyszer csak azon kapod magad, hogy bátor akarsz lenni, de mielőtt cselekednél, ott van az a sok sallang előtted, amit a bátorsághoz át kéne lépned.
Nagy kihívás, hogy ezek után a bátorságodból valamit meg tudj tartani. Minden ellenére arra bíztatnám a fiatalokat, hogy igenis hajtsák a bátorságot, és éljenek vele, mert az egy nagy felhajtó erő, és sokáig éltet.
MP
Könyv: Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij- Karamazov testvérek
Zene: Johann Sebastian Bach – Passacaglia in C minor
Film: Federico Fellini – Amarcord
Képek: 1, 3, 4 – Gordon Eszter, 2: Nagy Botond
Varga Mária és Zsótér Sándor főszereplésével készül Göncz Árpád Mérleg című drámájából színházi előadás, melynek bemutatója augusztus 3-án lesz a Csokonai Művelődési és Rendezvény Házban. Varga Mária így beszél munkatársairól:
“A Nő, akit Göncz Árpád Mérleg című darabjában játszom, egyéni és vagány. Kezébe veszi a sorsát, és életre szóló döntést hoz. Én az ilyen tudatos embereket nagyon tudom tisztelni.”
“Kerkay Rita rendezi az előadást, aki képes összehozni egy olyan szellemi közösséget, amiben mindig nyitott a színészek ihletére. Ezzel egy különleges és szabad világ jelenik meg a színpadon.”
“Amikor Zsótér Sándort színészként láttam, odáig voltam érte! Egy jófajta bátorságot hoz elő bennem, hogy most partnerekként dolgozunk együtt, színészként ő is átérzi a szerepe esendőségét.”
