RITA

(Kerkay Rita)

Nem nevezem magam bátornak. Inkább szorongónak. Azt hiszem mindig is túl nagy volt bennem a megfelelés mások felé.

Régen féltem az emberektől. Pontosabban attól, hogy mit gondolnak és mondanak rólam. Pedig ez ostobaság. Nem szerethet mindenki, ez nem reális, hiszen én sem tudok mindenkit szeretni.

A családom, a tanáraim, kollégáim és a barátok voltak az életemben a bátorító erők. De nem nagyon hittem nekik, kényelmesebb volt bizonyos helyzetekben félénknek mutatni magam. Az udvarias dolog, és megvéd a konfliktusoktól és a valódi kudarcoktól.

Sok szakmai és magánéleti kudarcom volt. Sokáig nem volt elég humorom önmagamhoz, de amióta merek nevetni magamon, kevésbé félek a kudarcoktól. 

Utólag visszagondolva ezekért a kudarcokért vagyok a leghálásabb, mert mindig arra sarkalltak, hogy változzak. 

Bár magamért nem ment, de ügyek mentén, vagy ha ki kellett állnom másokért, mindig tudtam bátor lenni. Magammal kapcsolatban megvakul az igazság érzetem, de akkor nincs bennem önféltés, ha tudom, hogy másnak jobb lehet.  

A színészethez is így tudok kapcsolódni. A színpadon képviselnem kell egy tőlem független személy igazságát. Bár ez sem volt mindig így. Eleinte féltem a színpadon és csak a megfelelés volt bennem. Csak azon járt az eszem, hogy én milyen vagyok. Aztán egyszer, az egyik mesterségórán Zsótér Sándor tanár úr valami olyasmit mondott:

-Felelős vagy a szerepedért, csak te tudod az igazságát érvényre juttatni.

Itt értettem meg, hogy mi is színészként a feladatom.

A Színművészeti Egyetem után a székesfehérvári Vörösmarty Színházba szerződtem. Az, hogy néhány év után felkértek, hogy rendezzek, egy hatalmas bátorság és bizalom volt a vezetőség részéről. Ezért a mai napig hálás vagyok, mert magamtól a rendezés soha nem jutott volna eszembe.

Nagyobb volt bennem kíváncsiság a félelemnél, ezért igent mondtam. Megtörtént az, hogy csak a darabon járt az eszem, és végre nem akartam megfelelni senkinek. Azt éreztem végre szabad vagyok. A színészek és az alkotótársaim pedig elképesztő bizalommal és türelemmel fordultak felém az Odaadó hívetek, Surik és a Diótörőcske próbafolyamata során. Elhitették velem, hogy képes vagyok rá, így képes is lettem!

Számomra minden színházi munka kihívás, legyen az színészet, vagy rendezés. Ugyanis az alkotó folyamatban mindig mindent a nulláról kell elkezdeni. De azt hiszem, mindben a legnehezebb, megtalálni azt az egy gondolatot, ami nekem a legfontosabb, amit megszeretek és amiről beszélni akarok egy szövegen keresztül.

Göncz Árpád Mérleg című drámájában a Nő karaktere, akit az előadásban Varga Mária színművésznő játszik, azt mondja: 

 – Ha levetkőzöl, vetkőzz le a szégyened gyökeréig.  A szemérmed magváig.

Bátorság kell ahhoz, hogy valaki szembe tudjon nézni a saját traumáival, frusztrációival, tévedéseivel és a döntéseinek következményeivel. Ez számomra az előadás legnagyobb bátorsága.

G.R.

Képek: Kiemelt kép – Torma Sándor, 1 – Élő József, 2 – Nagy Botond, Csokonai Nonprofit Kft, 3 – Torma Sándor

Kicsoda Kerekay Rita?

Kerkay Rita színművésznő, rendező, a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja. Két nagysikerű rendezése után, most a XV. kerületi Csokonai Művelődési és Rendezvény Házban rendezi Göncz Árpád: Mérleg című drámáját. Az előadás premiere a volt köztársasági elnök beiktatásának évfordulóján, augusztus 3-án lesz.

A Mérleg két érett ember évtizedeken átívelő szerelmi történetéről szól. A Nőről, aki Amerikába költözött, elengedve élete legnagyobb szerelmét, a Férfit, aki csak fizikálisan tudja távol magától a Nőt, de elfelejteni soha nem lesz képes. 

Az előadás főszereplői: Varga Mária és Zsótér Sándor lesznek.

A Csokonai Nonprofit Kft és a Terminál Workhouse közös produkciója. 

Az előadás bemutatója: 2022. augusztus 3.

További előadások: augusztus 4.

Jegyek ITT.