“Fel kellett ébrednem!”

 

CSABA

(Gosztonyi Csaba)

30 éves koromig igazi faszagyereknek gondoltam magam. Miután megszülettek a gyerekeim, jött a tét, elbizonytalanodtam, meggyávultam. Egy csomó olyan dolog történt, ami arra adott okot, hogy ne legyek bátor, már ne merjek kimondani dolgokat, ne merjek lépni, mert baj lesz, mert megbántom a körülöttem lévőket, mert jön a világvége, mert egyedül maradok. Így magyaráztam meg magamnak éveken keresztül, hogy miért nem változtatok azokon a dolgokon, amikben nem érzem jól magam, már amikor már tudatosult, hogy “nem is én vagyok ez már”.

Voltak, akik azt mondták rólam, hogy olyan vagyok, mintha aludnék: sokszor nem voltam fókuszált, és nem érdekelt semmi. Ha ezt ilyen hosszan csinálod, akkor a külvilág azt látja rajtad, hogy egy karakternélküli izévé változtál… Sőt, én is így láttam saját magamat! Fel kellett ébrednem! 

Van az a játék a színésztréningeken, hogy ott állsz egy társaságban, felállsz egy székre, aztán hátra kell dőlnöd, és bízol benne, hogy a többiek elkapnak. Amikor én játszottam ezt, egy órán keresztül álltam mozdulatlanul… Már mindenki kurva ideges volt, mert nekik ehhez a játékhoz nem kellett különösebb bátorság, de nekem ezzel a bizalom-önbizalom dologgal mindig voltak problémáim…  Aztán jött egy ilyen villanás, és azt mondtam, hogy jól van baszki, csináljuk, és hátradőltem. 

Az utóbbi években, amióta már hagytam magam sodortatni, úgy változott az életem, mintha hirtelen végigsöpörne rajta egy hurrikán: egyszercsak olyan szituációkba kerültem, ahonnan már nem fordulhatok vissza. A magánéletemben például az történt, hogy olvastam a Marina Abramovic kiállításról Belgrádban, kocsiba szálltam, hogy megnézem, és ott összefutottam a mostani szerelmemmel, akivel majdnem két éve egy párt alkotunk.

Érted, hogy ez mi? 

Ha én nem megyek el, akkor nem találkozunk, és mivel már annyifelé dobált az élet, tudom, hogy sokkal több szól egy ilyen hektikus életforma ellen, mint mellette, mégis azt éreztem, vissza szeretnék menni hozzá Belgrádba. Azt tanultam meg a kudarcaimból, hogy mindegy, ha valamitől iszonyatosan félek, akkor is rá kell fordulnom a következő kanyarra: veszek egy nagy levegőt, és arra megyek, amerre a szívem visz. Nekem most már az a bátorság, hogy a sodródás helyett ezt tudatosan tegyem, minden pillanatban jelenléve a saját mindennapjaimban. 

MP

Zene: David Bowie: Life on Mars 

Könyv: Malchiner Péter, Az élet hat bástyája

Film: Pálfi György: Final Cut – Hölgyeim és uraim

Támogatom a Bátorságok Könyvét

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel. Elsőként értesülnek minden új programról.

Legfrisebb történetek
Kampányok

Hungarian Hub

Art Is Business

Eszkuláp

Oszd meg, ha tetszett

Támogass Minket

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

 

  • Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.
  • Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel.
  • Elsőként értesülnek minden új programról.
Kampányok

Art Is Business

Hungarian Hub

Eszkuláp