PETI

(Szolnoki Péter) 

A bátorság az, ha annak ellenére megteszel valamit másokért, hogy tudod, hogy veszélyes és akár az életedbe is kerülhet, de ugyanúgy bátor dolog kiállni a határozott véleményed mellett. Én ilyen vagyok, de bizonyos esetekben már óvatosabban fogalmazok, mert annyira elvadult a világ, hogy nem szeretném, ha elszívnák az energiámat a szemellenzős és humortalan emberek. Woody Allen fogalmazott tűpontosan: “Ne vitatkozz idiótákkal, mert lehúznak a saját szintjükre, aztán legyőznek a rutinjukkal.”

14 évesen egy katonai kollégiumba kerültem, ahol 100 fiú élt együtt. Ez egy zárt és szabályozott légkör volt, amitől én gyerekfejjel nagyon kikészültem. Ez a fajta közeg azonnal megtanítja az embert, hogy kivel hogyan kommunikáljon.

Ha a férfiak bekerülnek egy férfi közösségbe, hamar kiderül, hogy ki az alfahím. Na, én sosem voltam az. Inkább béta, akit egy bohóccal kereszteztek. A konfliktusokat inkább elviccelem, és megpróbálom kibékíteni a kibékíthetetlen ellentéteket is. Markánsan kiállok magamért is, de inkább másokért szoktam, és ilyenkor nem is gondolom át, hogy mi lesz ennek a következménye. Kiskoromtól kezdve a gyengébbek mellé álltam. Már az általános iskolában is próbáltam megvédeni a mások által csúnyának, butának tartott osztálytársamat, akit néhányan csúfoltak, olykor köpködtek. 

A katonazenész iskolában a fölsőbb évfolyamosok anno még büntettek tettlegesen, ezzel próbálták kivívni maguknak a tekintélyt, nekünk viszont amiatt nőttek a fejünkre az alsóbb évfolyamosok, mert mi már nem akartuk továbbvinni ezt a “szokást”. Ezt a tekintélyelvűséget a magánéletemben sem tekintettem célravezetőnek. A kor szellemének megfelelően nagypapám még atyai pofonokat osztogatott anyukámnak, de a gyerekeim már meleg-megengedő stílusú családban nőttek fel.

Van ez a mondás, hogy a “nehéz idők erős embereket teremtenek, az erős emberek jó időket hoznak, a jó idők gyenge embereket formálnak, a gyenge emberek pedig újra nehéz időket teremtenek”. Az én generációm ennek a körforgásnak pont a közepén tart. Mi vagyunk az átmenet, akik még a régi tradíciók szerint élünk. Nekünk fontos a becsület, a tisztelet, a szakmai alázat. 

Talán ezért is vagyunk mi az “átugrott korosztály”. A tőlünk idősebb nemzedék még mindig ott van a toppon, mi meg várunk a sorunkra, hogy átvehessük tőlük a stafétabotot, de a fiatalabbak már nem állnak be mögénk, hogy kivárják azt, amikor eljön az ő idejük, hanem egy hanyag mozdulattal már átléptek fölöttünk. Kétségtelen, hogy ez valahol a mi “hibánk” és ezáltal nem tudunk úgy érvényesülni, ahogyan azt elképzeltük.

Ritkán találkozom a volt osztálytársaimmal, de akkor jó érzés látnom a szemükben, hogy felnéznek rám. Érzem, hogy másképp értékelnek, mint a kollégiumban, mert ott egy darabig azért kaptam az ívet rendesen… Bárhogyan is, de összekovácsolt minket az ott töltött 5 év és azóta szeretettel, tisztelettel gondolunk egymásra.

MP

Könyv: Várkonyi Judit: Vénusz virrasztása

Zene: Mozart: A varázsfuvola- Nyitány

Kicsoda Szolnoki Péter?

Zenész, zeneszerző, fuvolaművész, de lépett már színpadra színészként is. A BonBon együttes énekese, és a zenekarukkal 2017-ben a Sarasotai magyar fesztiválon is felléptek a Hungarian Hub szervezésében, ahol egy fergeteges hangulatú koncertet adtak több ezer néző előtt.