„A cirkuszi tányérpörgető”

 

ANNA

(Gáspár Anna)

Művészeti menedzser, három gyermek édesanyja, színésznő, gazdasági konzulens, újságíró és dúla vagyok. Sokan kérdezik, hogyan tudok ennyi mindent csinálni egyszerre, amire az a válaszom, hogy én úgy tudok csak önazonos maradni, ha mindenhol ott vagyok, ahol a segítségemet kérik. És mindent ezer százalékosan csinálok. Életelemem, hogy folyamatosan tegyek, és hasznos legyek.

Kikapcsol a tevékenységek sokszínűsége: amikor napközben dúlaként konzultálok egy fiatal párral, aztán tanítok, majd előadást szervezek, később megírok egy újságcikket, pályázatot, vagy készítek egy excel kimutatást.

Olyan vagyok, mint a cirkuszi tányérpörgető, aki folyamatosan koncentrál, mindenre figyel egyszerre, és pontosan tudja, hogy mikor melyik tányérhoz kell odalépnie és mennyit kell csavarnia, hogy az a megfelelő ütemben pörögjön tovább. És addig, amíg nem találkoztam valakivel, aki ugyanígy látja az életét, de ebben a képben a legnagyobb félelme fogalmazódik meg, nem tudatosult bennem, hogy az én “filmemben” soha nem esnek le a tányérok. Mindig mentem előre, bármennyi feladatot és bármekkora felelősséget elbírtam. Míg 2013-ban összeroppantam. 

A testem és a környezetem is adott jelzéseket, hogy nem fogom tudni tartani ezt a tempót, de nem fogadtam el, az agyam és a szívem vitt előre, és nem figyeltem magamra. Annyi dolgom volt, hogy nem értem rá azzal foglalkozni, hogy már 48 órája vagyok ébren, és kicsit remegek… Egyszer csak rosszul lettem. Fájt a mellkasom és zsibbadt a bal kezem, ami az álmoskönyv szerint semmi jót nem jelent. Egy barátom vitt be a sürgősségire. Három óra üldögélés után megelégeltem, és elindultam, hogy már úgyis rendel a háziorvosom, odamegyek. És akkor hirtelen elsötétült a világ.

Idegösszeroppanás. A pánikrohamok miatt fél évig ki sem léptem a házból. A szervezetemnek nem volt más lehetősége – ha már semmire sem hallgattam -, mint megnyomni az off gombot. Ezután mondtam ki életemben először azt a mondatot, hogy „fáradt vagyok’” 

Négy évig tartott a gyógyulás. Azóta is pörgetem a tányérjaimat, de 36 éves korom óta tudom használni és értelmezni azt a mondatot, hogy „pihennem kell”. Bár még mindig nehezen megy.

GR

Könyv: Weöres Sándor – A teljesség felé

Zene: Macy Gray – I try

Képek: 1,2- Kállai -Tóth Anett, 3- Sin Olivér

Támogatom a Bátorságok Könyvét

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel. Elsőként értesülnek minden új programról.

Legfrisebb történetek
Kampányok

Hungarian Hub

Art Is Business

Eszkuláp

Oszd meg, ha tetszett

Támogass Minket

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

 

  • Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.
  • Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel.
  • Elsőként értesülnek minden új programról.
Kampányok

Art Is Business

Hungarian Hub

Eszkuláp