“Helló, szia! Dolgozunk együtt?”

MÉSZI

(Mészáros András)

 

Az bátorság volt, amikor a vidéki színházban, ahol 4 éve tag voltam, felmondtam a semmire. Jött az éves szerződtetési tárgyalás, ahol mondtam, hogy kérek egy hetet, mert vártam egy budapesti színház visszajelzését, ahol szó esett arról, hogy szerepet kapok egy előadásban.

Felhívtam a  budapesti színház igazgatóját, és mondta, hogy nem lesz ez az előadás. Tehát, ha itt felmondok nem lesz munkám Pesten. Ott ültem, hogy akkor most mi lesz?! A szerződtetési tárgyaláson ennek ellenére azt mondtam, hogy vége, fölmondok. Ugrottam a semmibe. Három napra rá pedig felhívott a budapesti színház igazgatója, hogy mégiscsak lesz az a darab. Hát… durva érzés volt. Mintha egy próba lett volna az élettől. A bátorság próbája.

Egy megfelelési kényszerekkel teli személyiség jött fel vidékről, aki nagyon be akart illeszkedni az ottani közegbe, de végül sajnos ez nem igazán jött össze. Ebből az lett, hogy nem mertem fölhívni további színház igazgatókat és rendezőket, hogy

„Hello, szia! Dolgozzunk együtt?”.

Mert ez furcsa volt. Olyan érzés, mintha szívességet kérne ilyenkor az ember, és ahogy tudom sok színész így érzi, plusz ott a visszautasítás csalódottságának veszélye. De nem kéne, hogy ez kínos legyen, hiszen lehet nem is tudnak arról, hogy létezel.

Aztán elmentem egy olasz rendező kurzusára, és ott éreztem, hogy megy. Mindenki azt mondta, a rendező is, hogy:

– Basszus kurva jó vagy! Nem is értem miért nem dolgoznak veled?

Ha egy ilyen feedback-et kap az ember, akkor az egy nagyon nagy önbizalomtuning.

Erre jött a Kojot film, ami egy csodálatos munka volt. Azt ott nagyon megcsíptem, és megingás nélkül végig táncoltam, úgy ahogy kell. Ott volt mellettem Kostyál Márk, a film rendezője, aki végig olyan biztonságot adott mindenkinek, hogy nem volt kétsége senkinek. Mind egy irányba húztunk. És ők meg engem. Azzal, hogy egyikőjük jobb volt, mint a másik. Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy lemaradjak. De mindezt nem versengésből vagy viszályból. Hanem a közös cél miatt. Megtapasztalhattam milyen az, amikor egy jó vezető mögött egy összetartó, jó csapat áll. Nem voltam egyedül. És ez talán a fontos. Ha egyedül érzed magad, hamar rádkacsint a bizonytalanság, aki a félelem cimborája.

Mindez azért történt, mert kiléptem egy bezárt közegből, ahol ugyanazokon a görcsökön pörögtem, hogy nem szeretnek, hogy nem vagyok elég jó és, hogy tehetségtelen vagyok.

Ebből kilépve át tudtam menni egy másik közegbe, ahol újból bemutatkozhattam magamnak!

Ne pozícionáld magad alá mindig mindenkinek, mert igenis van benned lehetőség és tehetség.

GR

Könyv: Frank Herbert: Dűne

Zene: Tankcsapda: Adjon Az Ég

 

 

 

Támogatom a Bátorságok Könyvét

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel. Elsőként értesülnek minden új programról.

Legfrisebb történetek
Kampányok

Hungarian Hub

Art Is Business

Eszkuláp

Oszd meg, ha tetszett

Támogass Minket

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

 

  • Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.
  • Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel.
  • Elsőként értesülnek minden új programról.
Kampányok

Art Is Business

Hungarian Hub

Eszkuláp