KATA
(Gáspár Kata)
Sosztakovics Chamber Szimfóniája a menekülés és a félelem maga. Amikor Alföldi Róberttel az Ármány és Szerelmet próbáltuk, akkor beszéltünk róla, hogy ezt Sosztakovics az utolsó pillanatokban írta meg, mert tudta, hogy jönni fognak érte, és el fogják vinni. Hogyha meghallgatod, akkora feszültség, szorongás és félelem van benne, hogy atyaúristen.
Az előadás karmestere, Silló István folyamaton a színpadon volt és vezényelt a Danubia Zenekarnak. Mondta Robi, hogy a szimfónia egy pontjánál, a legnehezebb résznél, már nem lehet bent a karmester. Ez már akkora őrület, hogy itt nem ő, hanem az egyik színész fog vezényelni. Ezzel a dühöt és a fájdalmat szerette volna megmutatni.
Azt lehetett látni, hogy a zenészek is megijedtek, mert ez egy rettenetesen nehéz rész karmesterrel is, nemhogy anélkül. Karmester nélkül lejátszani lehetetlenség. Összeszorított állkapoccsal ültek a zenészek, mert tudták, hogy a karmester mindjárt kimegy, és ennek össze kell jönnie. A karmester pedig kint ült a takarásban, és a fény rávilágított az arcára, ahogy figyelte a zenekart a két függöny között. Lehetett látni, hogy nem tudott mit csinálni, csak kívülről figyelte a zenészeket. Elképesztő teljesítmény volt, hogy a zenészek egyedül maradtak a legnagyobb bajban, és közben kint ült a takarásban a karmester, és láttad a szemében, hogy az összes energiáját küldi a színpadra.
GR
