“Mit játsszam el a nagy vezérigazgatót?”

 

RÓBERT

(Vági Róbert)

 

Véletlenül csöppentem a média világába. Egyiptológus és történelemtanár vagyok, és amikor megkaptam a diplomát, el akartam helyezkedni valahol. Az egyik barátom újságíró volt, és épp félállású recepcióst kerestek náluk. Jelentkeztem, és felvettek.

Klasszikus bölcsész vonalról jöttem: kicsit introvertált vagyok, és nem érdekeltek az üzleti dolgok. Ha 10 évvel ezelőtt azt mondják, hogy el kell vezetnem egy 17 milliárdos céget, meg speecheket kell mondanom 500 fő előtt, akkor azt mondom:

        – Uramatyám! Belegondolni is rossz!

A mostani cégemnél már csoportvezetőként kezdtem. Ez egy ingujjfelgyűrős munka volt, együtt ültem a csapatommal, aztán kineveztek kereskedelmi igazgatónak, majd pár év múlva vezérigazgató helyettesnek, és felkerültem egy nagy irodába egy külön szinten. Ide alig mernek belépni az emberek, még akvárium is van a falon!
… de én ugyanaz az ember maradtam, mint recepciósként is voltam, és nem is szeretnék más lenni, és megtagadni a gyökereimet.

Abban van a bátorságom, hogy igent mondtam erre a pozícióra, és elhittem magamról, hogy ezt meg fogom tudni csinálni. Azóta mindig tágítanom kell kicsit a komfortzónámat: interjút kell adnom, beszélnem kell az egész cég előtt és a Covid alatt el kellett küldenem egy csomó embert.

Persze voltak félelmeim. Kívülről, de leginkább alulról nézve -és ezt saját múltamból tudom-  ezek a nagy cégvezetők úgy tűnnek, hogy “úristen, ez mindent tud! Hatalmas excel táblákat átlát, kívül-belül ismeri a szakmát, minden nyelven beszél…” Ha viszont elég közel kerülsz hozzájuk, rájössz, hogy ők is csak ugyanolyan emberek, mint te, legfeljebb elfelejtették honnan jöttek.

Konkrétan agyzsibbadást kapok az olyan típusú vezetőktől, akik éreztetik az alkalmazottaikkal ezt a különbséget!

Szerintem sokszor ezzel egy főnöki képnek próbálnak megfelelni, de csak szerepet játszanak. Elég erőltetett a viselkedésük. Ilyet látva nekem az a legnehezebb, hogy komolyan vegyem őket.

Szerencsére média elég kreatív szakma ahhoz, hogy ne legyen benne sokszorosan túljátszott a hierarchia.

Ha el kell menni egy fogadásra reprezentálni, én sokszor szívesebben beszélgetek a biztonsági őrrel, mint a többi vezetővel. Nagyon mélyen bennem van, hogy a többi dolgozó is egyenrangú velem… Lehet hogy van egy erős osztálytudatom? Vagy a recepciós múltam?… Nem tudom, nálam ez egy adottság. Most kinek játsszam el a nagy igazgatót? Hát nemrég még ugyanott ültem, ahol most a többiek. Én azokat az embereket szeretem, akik magukat nem veszik komolyan, ellenben a munkájukat igen.

MP

Könyv: Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

Zene: Marilyn Manson: The beautiful people

Képek: Central Mediacsoport

Támogatom a Bátorságok Könyvét

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel. Elsőként értesülnek minden új programról.

Legfrisebb történetek
Kampányok

Hungarian Hub

Art Is Business

Eszkuláp

Oszd meg, ha tetszett

Támogass Minket

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

 

  • Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.
  • Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel.
  • Elsőként értesülnek minden új programról.
Kampányok

Art Is Business

Hungarian Hub

Eszkuláp