“A legférfiasabb női rendezőasszisztens”

JUCI

(Soltész Judit)

 

Az első munkám rendező asszisztensként egy reklámfilmforgatás volt, ahol több száz külföldi kollégát kellett irányítanom, és olyan eszközökkel dolgoztunk, amikről fogalmam sem volt, hogy mire valók. Annyira izgultam, hogy láttam a kabátomon, ahogy dobog a szívem, de úgy csináltam, mintha mindenhez értenék… Valahogy megugrottuk. Megoldottam.

Az első 10 évem azzal telt, hogy elérjem, hogy komolyan vegyenek, mert a filmgyári kollégák folyton megmosolyogtak.

        – Jól van kislány, hülye vagy.

Küzdöttem… Mindenre rákérdeztem, hogy mire való, mert mindenről tudni akartam, hogy működik.

Otthon olyan vagyok, mint egy szobanövény, aki fotoszintetizál, de ahogy bemegyek a forgatásra, én leszek a legférfiasabb női rendezőasszisztens. A munkám számomra szenvedély, és ez határozottságot ad: bástyaként kell állnom, hogy biztonságot jelentsek. Szolgálom a filmet, a rendezőt és az akarok lenni, akihez minden kérdéssel oda lehet fordulni, és legalább két válaszom van megoldásként…. De ha egy sincs, akkor is úgy teszek, mintha lenne. A forgatáson én irányítom az embereket: oda tudok állni 200-300 ember elé, és úgy tudok csinálni, mintha rohadtul magabiztos lennék. Ez egy olyan képesség, amit lehet csiszolni, de vagy veled született, vagy nem, és van benne a részemről egy elképesztő kontrollmánia is.

Nagyon tudom szeretni azt a filmet, amit éppen csinálok. Felruházom olyan tulajdonságokkal, hogy számomra az legyen a legjobb és a legszebb. Csodálom a kollégáimat a kellékestől a hangmérnökig, és tudom, hogy egy-egy film mennyire erős emberi kohézióból jön létre, végig látom benne a csapatmunkát.

Viszont a filmezésben mindig minden változik, főleg a technika. Jön a sok fiatal, és most még legyorsulom őket, de egyszer azt fogom érezni, hogy már nem bírom tovább.  Nagy ütés lesz az élettől, amikor abba kell hagynom, mert most az életem minden mozzanatát kitölti. Szellemileg még simán megy, de fizikailag már megerőltető, amikor 4 hónapig forgatok napi 12 órát a -4 fokban… Nem szeretném, hogy azt mondják a hátam mögött:

        – Ez egy vén hülye, már nem kéne csinálnia.

Bátorságnak tartom, ha az ember belátja, hogy már nem az, aki volt, de akkor is nagy próbatétel lesz lemondani erről a munkáról. B tervem nincs, mert állandóan el vagyok foglalva az A tervvel, az éppen aktuális forgatással, és az intenzív munka mellett nincs időm B terven gondolkodni.

MP

Könyv: Edith Eva Eger: A döntés

Zene: Coldplay: Adventure Of A Lifetime

Képek: 2, 3 – Gordon Eszter

Támogatom a Bátorságok Könyvét

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel. Elsőként értesülnek minden új programról.

Legfrisebb történetek
Kampányok

Hungarian Hub

Art Is Business

Eszkuláp

Oszd meg, ha tetszett

Támogass Minket

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

 

  • Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.
  • Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel.
  • Elsőként értesülnek minden új programról.
Kampányok

Art Is Business

Hungarian Hub

Eszkuláp