“Nem tudtam, hogy ekkorát fog durranni!”

GYŐZŐ

(Szabó Győző)

 

Nagy dolog volt nemet mondtam a drogra, de elsősorban a Toxikoma megírása volt életem legnagyobb bátorsága. Ez egy önvallomás és egy terápia volt egyben. Őszintén nem tudtam, hogy ekkorát fog durranni! Mondjuk az is hozzátartozik, hogy biztos sokan tudnának ilyet írni, de én voltam az első Magyarországon, aki ilyen könyvet írt.

És voltak kétségeim a következményeket illetően, mert miközben írtam, kikértem Csernus Imre véleményét, aki azt mondta:

“Hogyha ezt nem baszod oda keményen, Győző, akkor ez semmit nem ér!”

Eleinte, a könyv megjelenése után, nagyon fura volt azzal találkozni, hogy amikor beírtam a nevemet az internetes keresőbe, minden egyes felület azt hozta ki, hogy Szabó Győző a drogos, a drogos, a drogos.

És ahhoz meg igazán nagy bátorság kellett, hogy a szüleimnek elmondjam utólag, hogy mi történt velem. Megírtam a könyvet és pontosan tudtam, hogy amikor megjelenik, akkor az előbb utóbb eljut hozzájuk. És akkor 30 évvel később, lementem Nyírbátorba, és leültem velük, hogy elmondjam, hogy mi is történt velem valójában.

Én 14 éves koromban eljöttem otthonról. Onnantól mit sem tudtak rólam, hiszen csak három hetente jártam haza a koleszból. Akkor még nem volt mobiltelefon, ezért időnként táviratot írtam, hogy hogy vagyok. Nem tudtak semmiről.

Azt nagyon kemény volt elmondani, hogy én drogos voltam, hiszen nekik volt egy egészen más képük rólam. “Győző a jófiú, Győző a jó tanuló, Győző, bár nem szerettük volna, de a színész.” Ők ezt a hírt akkor nagyon hidegbe és pacekba kapták. Én nem tudom, hogy ezt, immár 70 évesen, hogyan dolgozták fel. Bennük ez hogyan zajlott le? Összedőlt-e egy ikon, egy szobor, amit felépítettek, vagy sem? Biztos, hogy összedőlt. És szerintem bele is keseredtek.

Kijött a könyv és elküldtem nekik. Sosem kérdeztem, de szerintem nem olvasták el. Egyszerű, vidéki emberek, egy óvónő és egy cukrász, akik nem akarták tudni, hogy én min mentem keresztül.

Nem vagyok egy megbánós típus, de azt hiszem, az hiba volt, hogy olyan keveset jártam haza. Sajnálom, hogy ritkábban voltam otthon, mint ahogy kellett volna.

GR

Könyv: Szabó Győző: Toxikoma

Zene: The Pogues: I’m a Man you dont meet every day

Képek: Borító – Bodnár Zsófi, Thália Színház, 1 – Facebook/ Szabó Győző, 2 – Gordon Eszter- Toxikoma

Támogatom a Bátorságok Könyvét

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel. Elsőként értesülnek minden új programról.

Legfrisebb történetek
Kampányok

Hungarian Hub

Art Is Business

Eszkuláp

Oszd meg, ha tetszett

Share on facebook

Támogass Minket

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

 

  • Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.
  • Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel.
  • Elsőként értesülnek minden új programról.
Kampányok

Art Is Business

Hungarian Hub

Eszkuláp