“Szörnyeteggé válsz-e, vagy sem?”

 

PALI

(Göttinger Pál)

 

Nagyon sötétnek látom a színházi hőseink életrajzában lapuló sztorikat: alkoholizmus, a feleségverés és a többi – egy iszonyatos, szociopata, boldogtalan magány. A magyar színész sztereotipiája egy olyan művész, aki lángolva égeti a gyertya mindegyik végét, mert ez hozza ki belőle a nagy alakításokat.

Nekem drágább ennél a tyúkszaros kis életem.

Ebben a szakmában ahhoz kell a bátorság, hogy rendben légy önmagaddal. A határfeszegetés: munkaeszköz. Tartósan a határ közelében (vagy a túloldalán) létezni: lassú öngyilkosság. Különösen színházvezetőként. Magyarországon egy teljes színházi üzemet és társulatot vezetni kemény iparág. Emlékszem, milyen volt, amikor nehéz döntést kellett meghozni a színházban, vagy el kellett küldeni valakit, pedig tudtam, hogy ezzel neki akár véget is érhet a pályája. Ez nekem is nagyon fájt, ha szükségszerű volt, akkor is. Amikor az ember belenéz este a tükörbe, akkor azt a piszok szemetet látja, akivé aznap vált. Hiába tett jót mindenkivel hosszú távon.

Nekem azok az emberek a hőseim, akik bepiszkolódott lelkiismerettel is rendben tudnak lenni önmagukkal. Számomra ez az igazi bátorságpróba, és minden azon múlik, hogy a szükségszerű döntésekkel eltöltött évtizedek végén egy szörnyeteggé válsz-e, vagy sem.

Az ambíció a dolgoknak az egyszerűbb vége: ha eléd teszi az élet a lehetőséget, ki kell tunkolni, ha nem teszi eléd, akkor találni kell helyette mást. A kérdés, hogy feladsz-e ezekből az ambíciókból, vagy erre teszed fel az életed. Szerintem az utóbbi az egyszerűbb – a másikhoz kell a több bátorság: hogy vigyázni tudj a rád bízott emberekre, a feleségedre, saját magadra….hogy jobb hely legyen a körülötted lévő világ attól, hogy te is a földön voltál. Ez nem függ össze azzal, hogy mennyire jó előadásokat rendeztél, mekkorákat játsztál.

Ráadásul én úgy gondolom, hogy még csak nem is a földön számolunk el. Valahol egy nagy égi próbakönyvbe kapod a felirásokat, meg az írásbeli dicséreteket, aztán jön egy végső szerződtetési tárgyalás az égben, ahol megbeszélitek, hogy hogyan teljesítettél. És ahhoz már senkinek semmi köze – ott már csak te felelsz.

MP

Könyv: Spiró György: Fogság

Zene: The Dubliners: Springhill Disaster

Képek: 1- Stekovics Gáspár

______________________________________________________________________________________

 

Esterházy Péterről

 

26 éves voltam, amikor Esterházy Péter darabját rendeztem a Bárkában, és (tele játékkedvvel) egy csomó dolgot meg akartam változtatnihogy az előadás jobb legyen. Vakmerő voltam és besétáltam hozzá: figyelj, Péter, az kéne, hogy ezt húzzuk ki, ezt tegyük át ide, és azt írjuk át arra….

EZT MONDTAM 26 ÉVESEN ESTERHÁZY PÉTERNEK!?

Utólag azt hiszem, hogy ő maga élvezte a legjobban, így már minden bizonnyal nem beszélt vele senki addigra…

Tőle láttam azt, hogy megbízik abban, akivel összesodorta a sors. Egész szereplőket húztunk ki a darabjából, és nem volt egy rossz szava sem, lehetett vele kapcsolatot teremteni, és részletgazdagon, érzékenyen válaszolt minden kérdésre.

Persze ő addigra már a nagy Esterházy Péter volt, és nyilván tudta, hogy nem lesz kevésbé Esterházy Péter attól, ha én elszúrom a darabjából rendezett előadást… Szóval nem aggódott. Megnézte a végleges példányt, és később eljött az előadásra is, méltatta, velünk maradt utána, jól érezte magát. Utána még sokáig kapcsolatban maradtunk.

Azóta én is írok színdarabokat, az egyiket nemrég mutattuk be, és először volt szükségem ilyen bizalomra a másik oldalról. Mert ezt nem én rendeztem.

A RENDEZŐ MEG KIHÚZTA A HARMADÁT!

Az ösztönöm azt diktálta, hogy akkor lennék bátor, ha csatába szállnék, és küzdenék azokért a mondatokért, amiket megírtam, de én nem csatázni akartam, hanem magamnak kerestem a tanulnivalót, a leckét, hogy okuljak. Mindig magamat vádolom úgyis mindenben: ha egy rendező kihúz egy mondatot, akkor azt a mondatot én nem írtam meg elég kihúzhatatlanra, ezt érzem. Vicces volt, hogy most én lettem így félreállítva, de hát én is megcsináltam ugyanezt a kortárs szerzőkkel: kihúztam a nekem nem elég jó mondatokat, és egy csomószor vitáztam velük erről.

Szükségem volt erre a leckére. Tudtam, hogy csak élesben tudom megtapasztalni, hogy hogyan kezeljek egy ilyen helyzetet. Így nyílt lehetőségem arra, hogy rájöjjek, mit nem írtam le elég pontosan, vagy elég jól. És hát meg akartam élni ezt, amit az Esterházytól láttam – szabad kezet adni, és megbízni – mert nekem ez akkor rendezőként nagyon sokat jelentett.

MP

Támogatom a Bátorságok Könyvét

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel. Elsőként értesülnek minden új programról.

Legfrisebb történetek
Kampányok

Hungarian Hub

Art Is Business

Eszkuláp

Oszd meg, ha tetszett

Támogass Minket

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

 

  • Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.
  • Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel.
  • Elsőként értesülnek minden új programról.
Kampányok

Art Is Business

Hungarian Hub

Eszkuláp