“Nézz szembe a rosszabbik éneddel!”

 

KRISZTIÁN

(Sebestyén Krisztián)

 

7 éve dolgozom HR-esként: a legtöbb ember meg akar felelni egy állásinterjún, ezért mást mutat, mint amilyen valójában. Ezzel könnyen csapdába csalod magad! Ha olyan állásra pályázol, ami nem neked való, akkor nem leszel benne boldog. Engem az tart a pozíciómban, hogy ki tudom választani több száz ember közül azt, aki jó lesz. Az első interjú alatt próbálom feloldani az emberekben a feszengést, hogy leessen róluk a “maszk”, amit azért vesznek föl, hogy eltakarják előlem a hibáikat. Hagyjuk a sok szarságot, és beszélgessünk arról, hogy ki vagy Te, és mi van Veled!

Tudom, hogy bátorság kell, hogy szembenézz a rosszabbik éneddel, de ez a nulladik lépése annak, hogy megismerd, és kibékülj saját magaddal. Ha ez megvan, stabilabban és színvonalasabban tudsz felépíteni emberi kapcsolatokat minden téren. Ha megismerem a jelölt valódi személyiségét, akkor sokkal jobban rá tudunk jönni, ha az adott állás nem neki való. Vagy pont, hogy ez lenne az ő pályája, de le kéne küzdenie magában egy-két gátat, hogy még jobb legyen.

Álom munkám van! Akkor dolgozom, amikor akarok, egész jó pénzt kapok, magamnak osztom be a feladatokat – ezt a magyar munkaerőpiacon kevesen engedhetik meg maguknak. És mégis, néha úgy kelek föl, hogy meg kell erőltetnem magam, hogy interjúztassak.

Amikor a kapcsolatteremtés nem munka volt, akkor nagyobb nyitottsággal álltam az emberekhez. Sokan hanyagok. Vajon nem csak pocsékolom az időmet egy-egy jelöltre, aki utána nem veszi fel a telefont, vagy nem jön be a 2. beszélgetésre? Ez rosszul esik… Legalább annyit mondjon, hogy: “Hú, figyelj, ez nem az én pályám, de kösz a beszélgetést, meg az idődet, amit rám szántál”.

A fenntartásom a munkával és az emberekkel kapcsolatban onnan fakad, hogy ha én valamihez hozzákezdek, azt teljes erőbedobással csinálom, és szeretettel fordulok a dolgokhoz. Sokszor félelmekkel indítok el egy interjút, de van amikor meglepetés ér, és a jelölttől kapok egy olyan impulzust, hogy “Úristen! De jó volt ez a beszélgetés, mennyire hozzám tett!” Onnantól az értéket látom az emberben, akivel bizalmat tudunk egymásnak adni.

MP

Könyv: Nyáry Krisztián: Igazi Hősök

Zene: The Doors: Break and through (to the other side)

Képek: 1,2, – Hidegh Kati

 

______________________________________________________________________________________

 

Gyönyörök Kertje

Az az igazság, hogy nem én választottam ezt a képet, hanem a kép választott engem. Ez hülyén hangzik, és kb. a Bravo Girl magazinba tudnám elképzelni, de ez az igazság. Fiatalkoromban azt mondtam, hogy a hátam tetoválását az érett férfikorra tartogatom, és egyszer csak eljutottam oda, hogy egy Bosch-t nagyon el tudnék képzelni! Lenyűgöz az öreg! A disszonens harmónia! A Gyönyörök Kertjét rengetegszer láttam albumokban, de még ezredjére, tízezredjére is fedezek fel benne olyan részleteket, amik eddig elkerülték a figyelmemet.

Élő organizmusra, bőrre, festeni nehéz, pláne, hogy egy vászonra készült alkotás reprodukálásáról van szó eredeti színkóddal, de összehozott a sors egy olyan művésszel, akinek kinéztem a kezéből ezt a képet. Ő egyébként akkoriban akarta befejezni a tetoválást, hogy inkább olajfestményeket készítsen:

– Egy BOSCH? A GYÖNYÖRÖK KERTJE? Egész háttal és farokkal együtt (mármint farpofákkal)? Basszameg, ezt még megcsinálom!

Tudtam, hogy ez egy tortúra lesz! Nekem a tetováltatás extrém módon fáj. A nők alapból jobban bírják a fájdalmat, főleg a szülés miatt, de úgy általában a férfiaknak is van valamennyi fájdalomtűrésük. Nekem annyira alacsony a fájdalomküszöböm, hogy üvöltöttem, de a tetoválók nem hitték el… Mondták, hogy ez nem fájhat annyira…

– Úristen! Ember, bazdmeg! Szerinted sírnék, ha nem fájna annyira?!

De ha ennyire fáj, akkor miért csinálod ezt magaddal? – gyakran teszik fel ezt a kérdést. Nem tudnék logikus választ adni, de úgy érzem, ha nekem ezen a bolygón a 35 évet meg kellett érnem, akkor az csak ebben a formában történhetett meg, hogy itt van a Gyönyörök Kertje a hátamon. Onnantól, hogy elkezdtük a kép tervezését, én már úgy feküdtem le, mintha rajtam lenne a tetoválás, annak ellenére, hogy egy tűvonás nem történt még. Olyan, mintha ez a kép mindig is oda lett volna teremtve.

Egyik nagy tervem, hogy elmenjek Madridba, és megnézzem a Prado múzeumban az eredeti Bosch triptichont. Írni akarok a múzeumnak, hogy szeretnék fotózkodni a képpel, engedjenek be nyitás előtt. Szerintem belemennek, mert nekik is jobb, hogyha nem a látogatók előtt fotózkodom kb. meztelenül.

MP

Támogatom a Bátorságok Könyvét

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel. Elsőként értesülnek minden új programról.

Legfrisebb történetek
Kampányok

Hungarian Hub

Art Is Business

Eszkuláp

Oszd meg, ha tetszett

Támogass Minket

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

 

  • Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.
  • Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel.
  • Elsőként értesülnek minden új programról.
Kampányok

Art Is Business

Hungarian Hub

Eszkuláp