“Megkísérelték rám bizonyítani, hogy félek”

 

GYURI

(Seres György)

 

Az 1953- as év sok változást hozott az életembe. Akkor, mint minden tizenéves, vadászpilóta akartam lenni, ezért jelentkeztem vitorlázórepülőnek.

Itt a kezdőknek az volt a dolga, hogy mint egy csúzlival, lőjük ki a vitorlázógépeket, a mi repülésünkre csak nagy ritkán került sor. Egy alkalommal az ember által megfeszített gumiköteleket vissza kellett engedni, mert valami hiba történt. A két lány, akikkel én húztam, ijedtében elengedte, én pedig ott maradtam egyedül a kötél végén. Hogy a visszacsapódó kötél ne törje össze a gépet, szorítottam a végét, és hason csúsztam vissza, amíg a gumi el nem lazult.  Ekkor igazoltam át az ejtőernyős szakosztályra.

Az 1956-os forradalom előtt két nappal az Újpesti Ejtőernyős rekordkísérletre készült, és én titokban felszálltam a gépre, amíg a csapat tagjait fényképezték, és elbújtam a WC- ben, mivel ilyen magasságban még sohasem repültem. Amikor a gép már magasan repült, akkor előjöttem, és szerencsémre, az egyik ugró annyira félt, hogy átadta nekem az ejtőernyőjét. Így sikerült 4100 méterről ugranom.

A forradalom beleszólt az ejtőernyős pályafutásomba is. Bár továbbra is tagja maradtam a válogatott keretnek, volt egy csoport, amely átvette az ejtőernyős sport vezetését, és mivel a forradalom alatt az egyetemi nemzetőrség tagja voltam, megpróbáltak kiszorítani a keretből. Megkísérelték rám bizonyítani, hogy félek. Még rendkívüli sportorvosi vizsgálatra is elküldtek ezzel az ürüggyel. Ugrás előtt a repülőgép ajtajában addig sohasem féltem, de az egyik edzőugrás alkalmával, amikor már a gépajtóban álltam, láttam, hogy rettenetesen sutyorognak valamit a gép  belsejében.

Tudtam, hogy rólam beszélnek, persze a motorzúgástól semmit sem hallottam, és akkor, ott, életemben először rám jött a félelem. Azért persze kiugrottam, de a versenyeken többet már nem értem el a megfelelő eredményeket.

Az ejtőernyőzést a fiam születéséig folytattam. A hat év alatt 165 ugrást hajtottam végre. Aztán 53 év után, a 76-ik születésnapomra ajándékként megkaptam a 166. ugrást. Ez már csak tandemugrás volt, de nagyon élveztem.

(Ti küldtétek)

Könyv: Barabási Albert-László: A képlet

Zene: Vangelis : 1492, Conquest of Paradise

Támogatom a Bátorságok Könyvét

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel. Elsőként értesülnek minden új programról.

Legfrisebb történetek
Kampányok

Hungarian Hub

Art Is Business

Eszkuláp

Oszd meg, ha tetszett

Támogass Minket

Mit kapnak a Patreon támogatóink?

 

  • Olyan extra tartalmakat, melyeket máshol nem osztunk meg.
  • Meghívót a havi Bátorságok Könyve találkozókra, ahol patreonjaink egy pohár bor és pogácsa mellett beszélgethetnek az oldal szerkesztőivel.
  • Elsőként értesülnek minden új programról.
Kampányok

Art Is Business

Hungarian Hub

Eszkuláp