RÉKA
(Németh Réka)
Van egy olyan kép, hogy jön az állatvédő zsíros hajjal, kinyúlt melegítőben, igénytelenül. Tény, az állatvédelem nem túl sexy, de én az üzleti életben dolgozom magassarkúban és kosztümben. Egy állami cég vezetője vagyok, és ez megadja azt a szabadságot, hogy kutyázhassak. Az állatvédelem, ha a szívedben van, akkor csinálni fogod.
Sokat dolgozom, 3-4 órákat alszom, mert imádom a munkámat is, és felelősséget érzek az állatokért. Az állatmentésben rengeteg csúnya dolgot láttam, és nem a bátorság lendített tovább, hanem a sokk. Nem az a bátorság, ha állatot mentesz, és önkéntes vagy, hanem az, hogyha az is maradsz. Számomra az önkéntesség már nem választás kérdése. Én már nem állhatok fel, mert nekem ott van 150 kutyám, akikért felelek.
Olyan állatok kerülnek hozzánk, akiknek már csalódtak, és újra meg újra előveszik a hitüket, a bizalmukat, és megint megnyílnak az ember felé. Nekem ez nem menne. Azt, hogy ők kapcsolódni mernek, és új esélyeket adni, az az igazi bátorság.
Sokan azt hiszik, hogy csak nagyon rossz helyekről mentünk kutyákat. És igen, nagyon rossz helyekről hozunk el kutyákat, de én hoztam el a XI. kerületből is kutyát, ahol luxusban éltek, de a gyereket is elhoztam volna szívem szerint, mert akkora volt az érzelmi nihil.
Az új világban az emberek már nem kötődnek.
Az az üzenet, hogy: én vagyok a fontos, minden rólam szól, nekem kell, hogy kényelmes legyen.
Vállalnak kutyákat, majd, ha nem úgy alakul az életük, és nem komfortos, akkor kidobják őket.
Nem akarom, de arrafelé tart a világ, hogy az örökbefogadás kölcsönzés lesz. Mert amikor a világ átfordul ego központúvá, akkor az állatvédelem már csak kiszolgál meghatározott időszakra, meghatározott szerepeket.
Ha én azt mondom egy állatnak, hogy “gyere! Kapun belül vagy!” Akkor én mindent meg fogok tenni, hogy az életét megmentsem, hogy minden esélyt megkapjon az örökbefogadáshoz. Hiszek abban, hogy ha valamelyiknek fogyatékossága van, attól ő nem lesz az életminőségében olyan mértékben roncsolt, hogy ne tudja élvezni az életet. Mert a kutyák nagyon tudják élvezni az életet
Könyv: Saul Bellow: Henderson és az esőkirály
Zene: Depeche Mode: In your room
_____________________________________________________________________________________
“Ha látom is, hogy esélytelen, akkor is megadom a hitet!”
Attól azért megszoktak ijedni az emberek, hogy az állatvédelemre üzleti szemmel tekintek, de nem érzelemmentesen. Nagyon sokan elvárják, hogy az állatvédők elvakult, full emocionális, véres szájú emberek legyenek. Ez nem én vagyok, és nem ez az egyesületem szellemisége sem. Amit én felépítettem, és amiben mozgok, az egy állatvédelmi modell.
Vannak olyan gyepmesteri telepek, ahol a homogén csúnya kutyák vannak: egy méretű, ordas, fekete kutyák. Az ilyen helyekről szoktunk legfeljebb egy-egy kutyát elhozni, akik szinte teljesen esélytelenek az örökbefogadásra. De én, ha látom is, hogy esélytelen, akkor is megadom a hitet, hogy ők örökbe lesznek fogadva. És ez nem egyszer be is jön. Először is megpróbálod megbrandelni az állatot. Adsz neki nevet, szellemesen és ötletesen írod meg a szöveget hozzá. Készítesz jó fotókat, kicsit megstylistolod, és kidolgozod a személyiséget, ami benne van.
És pusztán azért, mert kihangsúlyoztuk a személyiségét és készítettünk róla néhány fotót, nálunk sokkal több esélyük van az örökbefogadásra, míg máshol teljesen esélytelen volt.
GR
