PETRA
(Grisnik Petra)
Egyszer csak nem volt több felkérésem. Mit is kéne csinálni? Megint felhívjak minden színházigazgatót? Már kétszer megtettem.
Elmentem egy kocsmába pultozni, és egyik reggel, amikor vakartam a galambszart a járdán, arra gondoltam:
– Jaj de jó lenne, ha erre jönne valami szakmabeli ismerős! Akkor meghajolhatnék a galambszaros partvissal, hogy Grisnik Petra! Junior Príma díjas színművész!”.
A színházi közegben úgy éreztem magam, mint egy kutya az asztal körül. Mindenki arról beszélt, hogy olyan fáradt, mert szarrá dolgozza magát. Én annyira szeretnék fáradt lenni! Már egy éve nem voltam az… Te is elmész a félrészeg, panaszkodó ember mellől a kocsmában! Hát rájöttem, hogy én lettem ez az ember, akivel nem jó együtt lenni.
És még félrészeg sem voltam, mert elkaptam egy vírust, amitől összeomlott a májam. Ráadásul kiköltöztünk a város szélére, amitől teljesen el lettem vágva mindenkitől. Ez mind már sok volt.
Észrevettem, hogy már három napja ugyanabban a ruhában vagyok. Ha csörög a telefonom, nem veszem fel. Nem bírtam kimenni a házból. Pánikrohamaim lettek.
Havonta volt két előadásom, kiszenvedtem magam az autóhoz:
– Hú oké! Menni fog! Lejátszom, csak érjek már haza, hadd lehessek végre újra egyedül a sötétben!
Aztán jött a pánikroham és az a gondolat, hogy megrántom a kormányt és meghalok.
Annyira megnyugtató volt, hogy akkor nem lennék szarul, a családomnak nem kellene aggódnia értem és a szakmám, ami kivetett magából, csodálatosan emlékezne rám. “Csupaszív, értékes ember! Kár, hogy ilyen fiatalon!” Ez a megoldás!
Szerencsére eszembe jutott, hogy mindaz, ami a fejemben történik nem a valóság. A valóság az, hogy remegek, ömlik a hátamon a jeges víz és a körmömet vájom bele kormányba, hogy nehogy ezt megtegyem, mert én nagyon szeretek élni. Ez az igazság! És akkor félreálltam és segítséget kértem.
Nekem ez volt a bátorságom: felismertem és felvállaltam, hogy ezt már nem tudom egyedül megoldani. Ami ebben az esetben az életem. Eltelt fél év a pszichoterápián és csörgött a telefon, hogy felkérjenek egy szerepre, én pedig nem tudtam nemet mondani, mert életem a színház.
GR
