GÁBOR
(Baronits Gábor)
Az artistáknak körülbelül két hónapba telik elsajátítani a kötéltáncolást, én pedig szerepeltem egy műsorban, ahol összesen egy hetet kaptam arra, hogy megtanuljam ugyanezt. Egy rúddal a kezemben kellett végigmenni egy hat méter hosszú drótkötélen, ami három és fél méter magasan volt kifeszítve a talajtól…
És képzeljétek, már a második próbán végigmentem rajta!!!
A tanítóm, Alessandro volt, a világ egyik legjobb kötéltáncosa, teljesen meglepetten nézett:
– Ezt így hogy csináltad???
– Nem tudom… Elterveztem, hogy végigmegyek.
– De hát ilyen nincs! Ha, ezt megcsinálod még egyszer, akkor meghajolok előtted…
És akkor megcsináltam még egyszer.
Pár nap múlva aztán jött az élő show, ahol az volt a terv, hogy felveszek egy zsákot is a fejemre, és úgy megyek végig a kötélen, hogy semmit nem látok, de ezt két órával a felvétel előtt sajnos nem tudtam megcsinálni.
Na jó, hát akkor majd leesek az élő adásban! Van ilyen…
Elindult a műsor, és végre elértünk a mi számunkig. Elsőre hiba nélkül végigmentem a kötélen.
Aztán felvettem a zsákot a fejemre, és elindultam.
Basszus, dőlök…
NEM! NEM DŐLÖK! – és visszatettem magam egyenesbe, és sikerült végigmennem! És amikor odaértem a célhoz, olyan katarzisom volt, mintha megemelkedtem volna másfél méterrel a föld fölé! Fantasztikus érzés volt, pedig a mai napig nem tudom, hogy hogyan csináltam meg!
Arra volt jó ez a műsor, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy nincs lehetetlen. Amit elképzelsz, azt végig tudod vinni! Én magam döbbentem meg a legjobban, hogy mire képes az ember! Ha te eltervezed, hogy meg fogod tudni csinálni, akkor meg fogod tudni csinálni!
MP
