BALÁZS
(Varga Balázs)
Nyíregyházán éltem, amikor pánikbeteg lettem. A magánéleti kudarcok és a szakmai mellőzöttség hozta ki. Ezek jártak a fejemben:
– A magánéletem nem halad előre, szakmailag pedig nem vagyok a helyemen. Folytassam egyáltalán a színészetet?
És akkor eszembe jutott, hogy a pályámat a Főnix Drámastúdióban kezdtem, és utánanéztem, hogy mit is jelent a Főnix:
Meghal, de aztán önmaga éled újjá a hamvaiból.
És akkor rájöttem, hogy velem most ez van. Ugyanezt érzem: én most meghaltam, és segítségre van szükségem az újrakezdéshez, úgyhogy magamra varrattam a Főnixet. Nagyon szép lett, szeretem, hozzám tartozik. Onnantól kezdve, ha baj volt, akkor megérintettem a főnixet, és tudtam, hogy itt van velem, és ez átlendített a nehézségeken.
Ebből a mélypontból is kihúzott.
Ezután jó szerepeket kaptam, és Nyíregyházán én lettem a KELET színésze! Ez számomra óriási dolog volt!
– Úristen, Főnix vagyok, most újjászülettem és enyém lesz az egész világ!
És akkor megléptem azt, hogy felköltöztem Budapestre a szerelmemmel, aki ma már a feleségem és a közös kislányunk édesanyja. Izgultam, hogy hogy alakul majd… Volt bennem bátorság, de azért a racionális énem megmaradt: egy teljesen új életet kell kezdenem a nulláról!
Elkezdtem ügynökmunkát végezni: tisztítógépeket, porszívókat árultam 3 hónapig, és így találkoztam egy tv-sorozat bennfentesével. Szóba jött, hogy színész vagyok, behívtak egy castingra, megkaptam a szerepet, utána pedig két másik sorozatba is bekerültem. Azóta pedig nagyon sokan megismertek a semmiből.
Mennyi minden történt az elmúlt két évben!
A sorozat, a siker, a csillogás, az esküvő, a gyerek, a nem alvás, a stressz, és én még mindig nem hagytam időt magamnak, hogy mindezt megemésszem! Nem lehet az, hogy a végtelenségig csak mész, mész, mész, mert akkor vagy elájulsz, vagy infarktust kapsz. Szerencsére, mostanában nem történt olyan konkrét dolog, hogy, paff, lekerültem a földre… De ha az ember körbenéz, akkor most mindenki, paff, lekerült a földre…
Hogyan tovább? Érzem, hogy valamit változtatnom kell.
Az lesz a legjobb, ha most megint elkezdem simogatni a Főnixet.
MP
Zene: Kispál és a borz: Csillag vagy Fecske
Könyv: Alessandro Baricco: Selyem
Olvass még egy bátor történetet Balázstól ITT!
________________________________________________________________________
“Ez az este legyen olyan, mintha valóra válna a hollywoodi álom”
Az én életemben mindig megjelent egy ember a semmiből, aki bátorságot öntött belém. Olyan, mintha lenne mellettem egy őrangyal, aki bátorít.
– Ne szomorodj el, ne ess kétségbe, menjél tovább!
Így kezdtem el castingokra járni, influenszerkedni, a ceremóniamesterséget pedig ezért nem hagytam abba.
Az első esküvőm nem volt az igazi. Csak ült a násznép és nézték ahogy túlizgulom a dolgot. Leejtettem a mappát, ráléptem a papírra, megbotlottam a lépcsőn… Borzasztó érzés volt, legszívesebben feladtam volna, de volt ott egy pár, ahol a pasi motivációs előadó volt, és minden hiba ellenére elkezdett bátorítani:
– Te ezt most csinálod először, igaz? Voltak ám ebben jó pillanatok! Egy csomó mindenhez jól nyúltál hozzá, csak nem merted magabiztosan csinálni.
Jó, akkor megcsinálok még egy esküvőt, és mindent arra teszek fel!
Elkezdtem képezni magam. Átmentem a lelki oldalára ennek az egésznek, mert oké, hogy én “csak” a szolgáltató vagyok, a ceremóniamester, de ezen az estén nekem az ifjú pár barátjának is kell lennem. Jött is egy felkérés, találkoztam a párral, és másfél órát beszélgettünk. Megnyíltak előttem, és azután lett egy olyan esküvő, ami oltári jó volt! A végén odajöttek hozzám idősebb emberek, hogy az a tisztelet, amit kaptak tőlem, az nekik mennyire jól esett! Hogy nem egy beképzelt ember jött ide, nem egy ripacs, aki nyomkodja a telefonját, hanem udvarias voltam, figyeltem rájuk. Annyi pozitív visszajelzést kaptam, hogy rájöttem, hogy ez nekem mégiscsak megy, és a következő évemet teleraktam esküvőkkel.
Lett egy olyan szakma a kezemben, amit autodidakta módon, magamtól tanultam meg.
És a ceremóniamesterség óriási felelősség!
A pároknak fontos, hogy a nagy napon milyen ember fogja kézbe a dolgokat. Azt szeretném, hogy mindenki úgy érezze magát, hogy ez élete legszebb napja, és olyan legyen, mintha valóra válna a hollywoodi álom. Ha én ezt sikerrel meg tudom nekik adni, akkor én is kapok egy darabot ebből a boldogságból.
MP
